Hogyha korábban elveszítetted a kisbabádat, és most újra szeretnél várandós lenni, fontos átgondolnod, hogy mennyire tudtál dolgozni a gyászoddal a veszteség bekövezte után. Hogyan bírkóztál meg azzal az élethelyzettel? Lehet, hogy összeszorított fogakkal mentél tovább, mert erősnek kellett lenned? Vagy talán nem volt, akivel igazán megoszthattad volna az érzéseidet, magadra hagyva érezted magad?
Ha nem így volt, és meg tudtad gyászolni a vendégbabádat, azzal nagyon sokat tettél a lelki egészségedért, és egy következő kisbaba érkezéséért. Különösen jótékony lehet, ha szakemberrel, gyászkísérővel vagy a gyászmunkában jártas pszichológussal tudtál dolgozni, esetleg gyászcsoportban részt venni, ahol sorstársakkal kapcsolódtál.
Ha esetleg ez elmaradt volna, akkor még mindig nincs késő egy következő babavállalás előtt ránézni a veszteségre, és annak megdolgozottságára. Ne feledd, sosem az a cél, hogy érzelmek nélkül, közömbösen tudj gondolni a traumádra. Nem akkor vagy egészséges, „gyógyult”, ha már egyáltalán nem fáj, ha olyan mintha meg se történt volna. Az azonban fontos, ogy idővel ne a fájdalom uraljon.
Minden trauma megszelidíthető. Kezdetben ellep a fájdalom, olyan mint egy nagy fekete felleg, amely körbe vesz, és mindent beárnyékol. Később, a lelki munkának hála megszelidül. Olyan lesz, mint egy fekete kutya, akit sétáltatsz, akit te kontrollálsz, és aki a családod részévé válik. A részeddé válik a trauma, mert beleírta magát életed történetébe. De ez a seb, és a fájó emlék mellett, a tudatos munkának hála idpvel gazdagíthat is.
Perinatális veszteség után újabb várnadósság tervezése előtt fontos, hogy történjen gyászmunka. Mind a testnek, mind pedig a léleknek időre van szüksége a gyógyuláshoz. Egyénenként eltérő lehet, hogy mennyi időre van szükség, és ez függ attól is, hogy a veszteség a várandósság mely szakaszában következett be. Előre haladott várandósság esetében általánosságban elmondható, hogy 1-1,5 év szükséges lehet a gyász egészséges lefolyásához. A várakozási időről olvashatsz egy másik írásomban.
A gyászmunkának kulcsfontosságú eleme, hogy az elveszített babának megmaradjon a helye a családban. Nem csak nem kell, de nem is jótékony tabuizálni azt, hogy ő itt járt, és hozzátok tartozott. A megszülető testvér, a szivárványbaba akkor találhatja meg helyét a családban, akkor fejlődhet igazán egészségesen, ha a meg nem született testvér nem merül feledésbe. Ennek egészséges mederben tartása természetes része a gyászmunkának.